Életet a városba!

Isten királysága a kapcsolatainkban [2.]

A korábbi cikk fő mondanivalója az volt, hogy Isten királysága bennünk és közöttünk valósul meg, amikor hagyjuk, hogy a bennünk levő Krisztus (a mag) kikeljen és termést hozzon, valamint amikor felismerjük a másikban Krisztust. A közösség megtartó erejét az a kép is példázta, hogy ha kell együtt „megyünk fel az oltárra” saját döntésből, odakötve magunkat kötelekkel, melyek az elkötelezett hívő-baráti kapcsolatokat szimbolizálják. És mivel az áldozat élő, el szeretne szaladni, le szeretne szállni az oltárról. De a „kötelek” ott tartják. A próbában való kitartás, a nehézség elől való meg nem futamodás kedves „áldozat” az Úr előtt.

Most ezekkel a „kötelekkel” folytatjuk, vagyis a kapcsolatokkal. Jézus példázatában a kereskedő a kapcsolatokban találja meg Isten királyságát. Kész és képes átértékelni mindent; kapcsolatait, időbeosztását.

“Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”Máté evangéliuma 13:45-46.

Én képes vagyok mindent feladni, hogy a kapcsolatokban fölismert királyság éljen? Az igazi kincs az, hogy megismerhetjük Krisztust. Ő élhet bennem, bennünk és akkor a királysága köztünk van a kapcsolatainkban. Isten erejének kincse cserépedényekben van – írja a Biblia. Ezek a cserépedények lehetünk mi.

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.” 1 Korinthus 4:7-11.

A „sun morfo” vagyis az egymással eggyé / hasonlóvá létel azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül az oltáron: Ő előttem ment fel, vele vagyok ott! Sokkal fontosabbak a kapcsolatok, mint sokszor gondoljuk, vigyázzunk rajuk mert törékenyek! A gondolkodásmódomat kell megváltoztatni, hogy megéljem Krisztust a kapcsolataimban. Belépek? Elkezdek a kapcsolatokban élni? A kezdet gyönyörű. De a hétköznapok… oda kell kötnöm magam az oltárra, fel kell adnom sok mindent – mint a gyöngy-kereskedő!

“…keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Máté evangéliuma 6:33.

Miért kell keresni az Ő királyságát? Mert sokszor annyira nem magától értetődő, nincs ott a szemeink előtt, de mégis itt van közöttünk, csak el van rejtve kapcsolatainkban. Kész vagyok-e a kapcsolataimban Isten királyságát keresni? Tudom-e erre bátorítani a másikat?

A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen.” Apostolok cselekedetei 17:10-12.

A Berea-beli lelkületről példát lehet venni. Nemes lelkűek voltak. Befogadták a magot, és tovább kutatták a hit dolgait. A te életedben vajon megismertem, hogy mi minden Krisztusi?! Elkezdem bátorítani a másikat? (félig teli pohár!!!) Meghaltál a réginek, jön az új. Meghalt a mag → ezért mar ÉL(sz)

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!