Életet a városba!

A gyülekezetfejlődés általános alapelvei [2.]

Mi tehát a gyümölcs? Illetve mi a siker? Illetve, akkor a siker a gyümölcs?!? Behoznám a képbe még az „igazi” vagy „valódi” szavakat. Siker és gyümölcs a keresztény szolgálatban lehetnek azok a dolgok, amik kívülről látszanak, amik kilóra mérhetőek. Alkalmak látogatottsága megtérők száma,  szép nagy gyülekezeti épület, jól működő szolgálatok, aktív adakozók. Ezek mind fontos és jó dolgok. Olyan dolgok, amire mindannyian vágyunk. Felteszem halkan a kérdést: vajon Jézus ezek alapján mérné a sikert, ezekben keresné (csupán) a gyümölcsöket? A Biblia lapjain megelevenedik számunkra, ahogy Ő viszonyult a külsőségekhez, a templom óriási épületéhez, a korabeli vallásosság rendszeréhez. Hányszor látta át a gondolatokat, vizsgálta meg a szíveket?! Hányszor mutatott rá az indítékokra és a mögöttes motivációkra?! Nem ezt teszi ma is? Nem lehet, hogy amikor a siker és gyümölcs témáról gondolkodunk, akkor fontos lenne figyelembe vennünk Urunk gondolkodásmódját? Ha az életemre gondolok én személy szerint úgy érzem, úgy látom, úgy gondolom, hogy az igazi siker az igazi gyümölcs az, ha Krisztusnak átadott életet élek. Ha meghalok önmagamnak és Jézus kezdi élni bennem életét. És ennek a velejárója lesz, hogy a „Mag” sokszoros termést hoz bennem. Kezdjük érezni, hogy itt inkább valami belső dologról van szó? Lássuk meg a különbséget a külső és belső folyamatok között! Az egyik arról szól, ami bennem történik, a másik pedig ami körülöttem, általam… A szíveket vizsgáló Isten aki jól ismer és előtte testileg, lelkileg csupaszon állok, Ő mit, néz, Neki mi a fontos? A Biblia beszél a lelki élet gyümölcséről.

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Galata 5,22-23

A tanulmány (Christian A. Schwarz – A Gyülekezet természetes fejlődése) fontos megállapítást tesz; a következő 8 minőségi jellemző közül egy sem hiányozhat a mennyiségileg és minőségileg növekvő gyülekezetek esetében. Nézzük címszavakban mik a „növekedés” legfontosabb kritériumai: 1, felhatalmazó (decentralizáló) vezetés; 2, ajándék-orientált lelki munkások; 3, szenvedélyes (lelkes) hitélet; 4, célszerű struktúrák; 5, inspiráló Istentisztelet; 6, sokszorozódó (teljes-körű) kiscsoportok; 7, szükség-orientált evangelizáció; 8, szeretetteljes kapcsolatok.

Az adatok tanulsága szerint ezen területeken a növekvő és magas „minőségű” gyülekezetek átlag feletti értéket, a csökkenő és alacsony „minőségű gyülekezetek átlag alatti értékeket mutatnak.

A minimum faktor azt az összetevőt jelenti a 8 közül, ami esetében az adott gyülekezet a legrosszabb értéket érte el. Ezt felismerve célzottan lehet javítani, erőink koncentrálásával.

Az írás megkérdőjelez egy sor tabut. Ilyen például a mennyiség és minőség szempontja. Itt a másodikra helyezi a hangsúlyt.

Két szélsőség között megtalálni a középutat. Ez a feszültség jellemzi a technokrata és a spiritualista gondolkodásmód buktatóit. Az író egy köztes utat a biotikus elvet javasolja. Miről szól ez? 6 összetevővel találkozunk: 1, hálós szerveződés; 2, megsokszorozódás; 3, energia-átalakulás; 4, többszörös (újra) hasznosítás; 5, szimbiózis; 6, működőképesség. A biotikus magyarázatot sem nem az ideologikus sem pedig a pragmatikus tétel nem határozza meg. Az elvorientált tétel annál inkább.

Isten teremtésében észre lehet venni a polaritás törvényét. Ez azt jelenti, hogy dinamikus és statikus pólus egyszerre van jelen. Ha úgy tetszik, ezt nevezhetjük organikus és műszaki oldalnak. Nem szerencsések a kilengések, de előfordulnak – egyik szélsőség a monizmus, mely a technokrata gondolkodásmódot táplálja, másik a dualizmus, mely a spiritualizmus melegágya. A két szélsőséggel az a probléma, egyrészt hogy nem képes a kommunikációra és a másik oldal vagy akár a középső (biotikus – természetes gyülekezetnövekedés) koncepció észrevételére, illetve hogy elég egyoldalú. Mondhatnánk egyik sem sztereó hangzás, mégis a tökéletesnek állítja be magát.

Fontos tisztába lennünk azzal, hogy mit tudunk és mit nem tudunk „megcsinálni”. A mennyiségi növelés nincs a kezünkben – nem gyárthatunk gyülekezetet, ez Isten része. Ő adja a növekedést. Viszont a közösség minőségére igenis lehetünk jó hatással és pozitív irányban stimulálhatjuk a növekedést.

Mi sem bizonyítja jobban a könyv gyakorlatiságát, mint az utolsó fejezet. Itt 10 akciólépést találunk, melyek segítenek saját gyülekezetünkre szabott konkrét program kidolgozásában: 1, lelki motiváció erősítése; 2, minimumfaktorok növelése; 3, minőségi célok kitűzése; 4, akadályok azonosítása; 5, biotikus elvek alkalmazása; 6, erősségek latba vétele; 7, „biotikus” segédanyagok alkalmazása; 8,haladás ellenőrzése; 9, újabb minimumfaktorokkal foglalkozás; 10, élet reprodukálása.

Végezetül egy gyülekezet megalakulásáig (pl. Az első nyilvános Istentisztelet megtartásáig) felosztható a reprodukciós, fogantatási, születés előtti, és a szülési fázis. A záró oldalakon újra hangsúlyossá válik; itt nem saját erőből való gyülekezet építésről van szó, hanem a Szentlélek ereje által.

 

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!