Életet a városba!

Karajos Nikoletta

Nem vagyok egy szószátyár típusú ember, így amikor készítettem ezt a kis bemutatkozó szöveget, eltartott egy kis ideig, amíg megfogalmazódott bennem, hogy melyik az a terület az életemben, amiben Isten gyökeres, de legalábbis 180 fokos változást hozott. Mivel nem vagyok alkohol függő, de még csak tudatmódosító szerekkel sem élek, nem sikkasztok és nem vagyok a klasszikus értelemben vett bűnöző, mégis akkor miért lépett be Isten az életembe?

bemutatkozos

Aztán derengeni kezdett mégis miért jutottam el odáig, hogy úgy éreztem szükségem van Istenre. Eddig jellemző volt az életemre az Istentől való függetlenség, az ő akarata elleni lázadás. Ma már tudom, hogy ezért a függetlenségért Isten végtelen büntetésével, a kárhozattal nézünk szembe. Életem során többször elbuktam, csináltam bolondságokat, illegális dolgokat fiatalabb koromban. A terület, amire ma szeretnék kitérni, az a párkapcsolataim, anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék. Isten szemében – a tőle való távolságom miatt- már eleve bűnös voltam, és a kapcsolataimnak az emberi önzés és a testi vágy volt az alapja, és nem Isten. És csak súlyosbító körülményként róható fel, hogy voltam többször a csábító és hűtlen is.

Mígnem egyszer csak átestem a másik oldalra. 2012 volt életem eddigi legsikeresebb éve: márciusban sikeres államvizsgát tettem, júliusban férjhez mentem, októberben megszületett a kislányunk. Boldogok voltunk, voltak terveink. Azonban 2013 áprilisában felborult minden. Külföldi útjáról hazatérő férjemnek más tervei lettek. Közös megegyezéssel közös utunkról külön utakon haladt tovább az életünk. A családom és a barátaim minden támogatása ellenére éreztem, hogy valami űr kong itt belül, mert Valami hiányzik. És akkor Isten üzenetet küldött. A volt férjem édesanyja volt a postás, aki elküldte nekem email-ben a gyülekezet linkjét. Elolvastam az oldalon minden betűt és elhatároztam, hogy megnézem az egyik alkalmukat, hiszen mit veszíthetek?

Nem hívő családban nőttem fel, a Bibliát nem sűrűn fogtam a kezemben, és a véletlenekben sose hittem. Az első alkalmon egy olyan igeversről beszélgettünk, ami egyből betalált a szívembe. Ez a Máté evangéliumának 5. részének 4. igeverse volt: „Boldogok akik sírnak, mert ők megvígasztaltanak”. Ez megfogott. Azután hétről-hétre visszajártam, lelki feltöltődésért. Azóta több konferencián és kurzuson is részt vettem. Megértettem, hogy mekkora kegyelem a megbocsátás Isten részéről. Többé nem kerestem a felelőst. Hiszen Isten előre megbocsátott nekem a Jézus Krisztus által, akkor én miért haragudjak magamra vagy másra? Ezért elengedtem minden korábbi sérelmet, bánatot, rossz emléket. És tudjátok milyen jó érzés a megbocsátás? Hát nagyon.

Megértettem, hogy Isten nemcsak tökéletes, de igazságos is egyúttal, ezért a bűnt nem nézi el nekünk. A jóhír az, hogy tökéletessége és igazságossága mellett szerető és könyörületes is. Amiért az ember fellázadt és elfordult Istentől, nem szereti és nem tiszteli, a saját akaratát követi, az miatt váltunk bűnössé, és vívtuk ki a  haragját. Az örök kárhozattól Jézus Krisztus mentett meg minket, aki elszenvedte a jogos ítéletet helyettünk. Hiszem, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból és ő az egyetlen út Istenhez és így tapasztalhatjuk meg Isten megbocsátását és szeretetét. Pál apostol Efézusiakhoz írt levelében olvashatjuk: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efezus 2:8-9)

Megtérésem nem egy pillanat műve volt, hanem egy folyamat eredménye. Hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre rendszeresen látogattam a különféle alkalmakat, de a kísértés ott volt végig és sokszor nem voltam elég erős ellenállni neki, és ismételten belementem nem helyénvaló kapcsolatokba. Azonban ahogy fokozatosan engedtem át magam és az életem területeit a Krisztusnak, annál jobban kezdtek zavarni ezek a helytelen kapcsolatok is. Már nem éreztem magam jól bennük, nem okoztak örömet, csak lelkifurdalást.

Felismertem, hogy a fő probléma az életemben az az, hogy nem Isten állt a középpontban és ezért hoztam meg helytelen döntéseket. Hiszem, hogy Isten vezetni fog ezután azon az úton, amelyet eltervezett számomra.

Nem kergetek illúziókat. Valószínűleg lesznek további küzdelmeim, kihívásaim, és kísértéseim ezután is. De Isten megbocsátott, megvigasztalt, új életet, új szívet adott. Új cél lebeg a szemem előtt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Máté 22:37

 

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!