Életet a városba!

A gyülekezetfejlődés általános alapelvei [1.]

A most következő írás amolyan kettő az egyben szeretne lenni; egyrészt egy bevezető egy számomra nagyon fontos, aktuális és érdekes témába, másrészt egy könyvajánló és kedvcsináló az ismertetett műhöz.

Témánk a gyülekezet fejlődése, növekedése, sokszorozódása. Forrásunk Christian A. Schwarz, A Gyülekezet természetes fejlődése című műve. Schwarz írása kielégíti a tudományos igényeket, komoly kutatómunka alapján készült. Örömmel olvasom az ilyen és ehhez hasonló munkákat a keresztény/keresztyén irodalmi palettáról, úgy is, mint társadalomtudományok területén érdeklődő ember.

Tekintsük át a könyv legfőbb gondolatait röviden. Nagyon egyszerűen, ha a gyülekezet-növekedés kérdésében választ tudunk adni a Mit? Mikor? Hogyan? Miért? kérdésekre, akkor már nincs is más hátra mint, előre: csináljuk a dolgokat!

Mindenek előtt a legfontosabb alapvetés amit fontos tisztázni: 1, Isten végzi a növekedést! 2, Az embert pedig szeretné ebben eszközként használni.

„Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” 1 Korintus 3,6.

„Jézus ezt is mondta: “Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.” Márk 4, 26-29

Milyen érdekes, hogy a „magától” szó az eredeti görög szövegben az automate! Mintha, “csak úgy” történne a dolog. Valójában a hívők tudják, hogy Isten áll ezek mögött, és helyesebb lenne az „automatizmus” alatt „theomatizmust” érteni, gondolni.

 Vajon hány és hány lelkipásztor és gyülekezeti munkás felszabadulna, megkönnyebbülne és nem utolsó sorban eredményesebb lenne, ha ezeket tisztázná a fejekben (fejében)?

A könyv által preferált természetes gyülekezet-növekedés három összetevője: 1, elvorientáltság a célorientált gondolkodásmód (cél szentesíti az eszközt) helyett, 2, minőségi szemlélet a mennyiségi helyett, 3, nem „csinálja” a gyülekezet-növekedést hanem azon van, hogy minél inkább az ezeket visszahúzó dolgokat kiküszöbölje, és lehetővé tegye, megteremtse azokat a feltételeket, ahol Isten maga építi egyházát.

Mi a siker? Tetszik egy olyan megfogalmazása, mint: végzem az Istentől elhívott munkám és az eredményt Rá bízom. Ezek alapján siker, ha van gyümölcs? Nem vitás, hogy öröm látni a lelki munkában is eredményt. Mondjuk, konkrétan megtérőket. Az üzleti életben egyértelműen akkor beszélünk sikerről, ha profit keletkezik, tehát megtérül a tranzakció. Volt input és lett output. És lehetőleg a második nagyobb mint az első. A keresztény szolgálatban nincs ez mindig így. Lehet, hogy jóval később lesz eredmény (output). Vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem lesz eredmény. Vagy más lesz az eredményt, mint a várakozás. Akkor tehát újra: siker a gyümölcs? Illetve sikertelenség a gyümölcs hiánya? A mellett érvelek, hogy nem olyan könnyű megválaszolni ezt a két kérdést, és fontos tisztázni azt is, hogy mit értünk „gyümölcs” alatt. Később visszatérünk még erre a témára.

Hogy működik mindez a természetben, Isten teremtett világában? Mi lesz a gyümölcsfa magjából? Mielőtt hamar rávágnánk, hogy gyümölcs gondoljuk végig. Egy újabb gyümölcsfa lesz. Mi lesz az ember magvából? Ember. És mit „terem” egy egészséges gyülekezet??! Időzzünk el egy kicsit ennél a témánál. Mi jelenti a (valódi, igazi) sikert a gyümölcsfának? A gyümölcs, vagy egy (vagy több) újabb gyümölcsfa? Valószínűleg mindkettő siker tényező, ám van itt pár érdekes dolog, mellyel zárom ezt a bevezető, remélem gondolatébresztő írást: 1, Amelyik gyümölcsfa csak gyümölcsöt terem, egy generáció múlva halott. 2. A gyümölcs hamarabb jelentkezik, mint egy újabb gyümölcsfa. 3. el kell, hogy haljon a gyümölcs magja, hogy létrejöjjön belőle egy újabb gyümölcsfa.

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!