Életet a városba!

A mosogatás filozófiája

Vannak az életben szükséges, de nem túl kellemes dolgok. A mosogatás épp ilyen; kellemetlen, de hasznos. Persze ismerek olyanokat, akik kifejezetten szeretnek mosogatni, de gyanítom, hogy általában igaz, hogy ők jelentik a kisebbséget. A minap a következőre jöttem rá; mosogatni márpedig – időnként – mégis csak kell. A kérdés, hogy mikor teszem. Mielőtt használni szeretnék egy konyhai eszközt vagy miután használtam. Nagy különbség! Aki vizuális, el tudja képzelni. A lényeg az, hogy mindkettő esetben ugyanannyit mosogatok, csupán az a különbség, hogy míg az előbbinél állandó rendetlenség és mosatlan-halom tölti be a konyhát, az utóbbinál rend van és minden tiszta. Persze tudom én, hogy a való élet nem ilyen sterilen fekete VAGY fehér. De nagyjából ez a helyzet. A mosogatás ugyanúgy történik, kérdés hogy előtte, vagy utána?! Van azonban egy érdekes jelenség; minél később teszem, annál nehezebb. Ahogy nő a mosatlan-halom, egyre jobban elmegy a kedvem az egésztől. Aztán eszembe jutott, hogy mi a helyzet lelki téren. Ha átültetem a témát, megkérdezhetem magamtól; mikor teszek rendet a szívemben és a fejemben. Mikor egy kis probléma akad, vagy ha már túlcsordul a pohár? Ha egy kis piszok került a gépezetbe, vagy ha már nem bírom tovább? Arra jutok, hogy mosogatni való mindig lesz, kívül is belül is. Hogy mikor kezdjük el? Minél előbb, még MA! A cikket keretbe foglaló két kép NEM személyes illusztráció, az internetről van; De (remélem) Motiváló! 🙂 Jó mosogatást kívánok mindenkinek!

 

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!