Életet a városba!

Egy rablóbanda hihetetlen története // 2. rész

ELŐKERÜL AZ EGÉSZ RABLÓCSAPAT ÉS A ZSÁKMÁNYUK

Ekkor már három ember ült a rács mögött, mi azonban még nem tudtuk, hogy ez nem az egész rablócsapat. Nem vallottak a többiek ellen.  Az egyik nap felhívott egy fiú, akit csak felületesen ismertem, hogy szeretne velem beszélni. Csak annyit mondott, hogy ne vigyek rendőrt magammal. Ezen túl semmit sem fűzött hozzá. Sejtettem, hogy összefüggésben van a betöréssel, de nem tudtam mire vélni a dolgot. Feleségem nagyon féltett, nem akart elengedni. Végül is, amikor elmentem a megbeszélt helyre, egy férfi beszállt az autómba. Mutatott egy kvarcórát, a kisfiamét.

“Most már tudod, hogy miért akarok veled beszélni?”  – kérdezte.

“Sejtem, de majd elmondod.” – válaszoltam.

Elmondta hát, hogy csütörtök éjszaka ő is ott volt a betörő csapatban. Másnaptól azonban olyan lelkiismeret furdalása lett, hogy amint mondta, higgyem el, szinte alig aludt, enni nem bír. Eddig vívódott magában, de most már nem bírja tovább, feladja magát. Azt kérte, ne is kérdezzem kivel csinálta, mert azt nem mondja el. Nem is tudta, hogy a többiek már rács mögött vannak.

Azt mondta, hogy ő így nem bír élni, se aludni, se enni. Mindent megtesz azért, hogy ami eltűnt, az előkerüljön. Elosztották egymás között a zsákmányt, de amit tud, azt visszaszerez. Elmentünk egy ház padlására, ahonnan ruhák, kazetták kerültek elő. A HIFI tornyot már valaki elvitte innen, pedig, mint mondta, ezt nem adhatták volna el, mert ezen is osztozniuk kellett volna. Ekkor elmondtam neki, hogy hárman már rács mögött vannak. Közben a fiú nem mondta el, hogy volt még egy társuk, csak annyit, hogy menjünk el még egy házhoz a HIFI ügyében.

Elmentünk hát egy másik helyre. A férfi bement a lakásba, majd kijött a sógorával. Ekkor a sógor elmondta, hogy ő is ott volt a betörésnél. Ő adta el a HIFI tornyot. Azt mondta, ő is bejönne velem a rendőrségre. Ekkor már este 5-6 óra felé járt az idő.

A rendőrségen már csak ügyelet volt. Épp az a rendőr állt a kapuban, aki éjjel kint volt nálunk. Vele még az éjjel elég jól összebarátkoztunk. Vagy két órán át voltak kint nálunk, amíg felvették a jegyzőkönyvet. Akkora sztori volt ez nekik, amire azt mondták, hogy „ilyen nincs”. Befőttet, hurkát eszik a betörő… Még a kutyát is megetették…

Mire megérkeztünk, már csak a hátsó bejáraton lehetett bemenni a rendőrségre.

“Későn jöttél, mert nyomozó már nincsen bent. Gyere holnap.” – mondta a rendőr.

“Nem érdeklődni jöttem, hanem hoztam két embert.” – válaszoltam.

“Hogyhogy hoztad?” –  döbbent meg.

“Az egyik telefonált, a másik önként jelentkezett.”

“Hozzatok gyorsan két bilincset!”

“Ne viccelj már, ha el akarnának futni, nem jöttek volna ide!”

Végül is bilincs nélkül kísérték be őket, az ügyeletes pedig telefonált a nyomozónak, aki azt mondta, hogy ilyet még nem látott. Mármint, hogy a rablócsapat egyik része alszik, a másik fele meg önként jelentkezik; ez teljességgel hihetetlen. Ha ez így menne máskor is, nem sok szükség lenne rájuk. Kihallgatták őket. A sógor elmondta, kinek adta el a HIFI-t. Ezt követően elmentek a rendőrök a helyszínre és elkobozták. Meglett a HIFI és a videó is. Ezt a két férfit szabadlábon hagyták. Csak kihallgatták őket.

Körülbelül egy hét múlva a betörés szervezője, – aki ekkor már a fogdában ült, – írt nekem egy levelet.  Őszintének tűnt. Azt írta, hogy bánja az egészet. Leírta, hogy milyen sokat segítettem rajta korábban és hogy belehal abba, hogy éppen velem tette ezt.

3. rész ->

 

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!