Életet a városba!

Figyelem

Talán soha nem volt még ekkora harc, kíméletlen küzdelem az ember figyelméért, mint ma… Harc azért, hogy az ingerek és információk özönében egyet kiválasztva, csak arra a valamire vagy valakire koncentráljunk. Osztatlan figyelemmel. Kimondva vagy kimondatlanul, de olykor olthatatlan vágyat érzünk (őszintén szólva sokszor) arra, hogy tudjuk: vannak, akiknek fontosak vagyunk. Vannak, akik figyelnek ránk. Érezni, hogy vagyok annyira fontos, hogy számít, mit érzek és az is, amit gondolok. Ha valaki a sok teendő, kötelesség vagy éppen kellemes kikapcsolódás mellett időt szán ránk, akkor ez az egyik legnagyobb kincs, amit kaphatunk. Ha figyel, érdekli, amit mondunk, érdekli, akik vagyunk, az nagyon mélyen megérint. Szinte olthatatlan szomjat érzünk, hogy ez a helyzet újra és újra megismétlődhessen velünk.

Hát így állunk –hiszem sokan- a figyelemmel. Mi, tatabányai baptisták, szeretnénk, ha ilyen felüdítő találkozásokról, beszélgetésekről ismernének minket a városban. Persze mi is emberek vagyunk. Hibákkal, gyengeségekkel. Olykor gondterhelt vagy elfoglalt emberek, de a tengernyi feladat közt is szeretnék meglátni a másikat. És nemcsak meglátni, hanem megajándékozni ezzel a figyelemmel. Persze amit mi magunktól adni tudunk, az még nem oltja a szomjat, de ismerünk valakit, aki azt mondta magáról, hogy ő olyan vizet tud adni amitől többé már nem szomjazunk meg. Őt tényleg osztatlan szívvel és figyelemmel érdemes meghallgatni. És őt nagyon is érdekli, hogy mi van velünk.

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!