Életet a városba!

Fodor Jonatán

 jonatanSziasztok! Jonatán vagyok, és Fehérvár környékéről jöttem. Szeretném elmondani, hogyan jutottam odáig, hogy átadjam Istennek az életem irányítását.

Születésem óta hordtak gyülekezetbe a szüleim, és otthon is keresztény szellemben neveltek. Ez nagyban megkönnyítette, hogy később elkezdjem követni Jézust. Azonban mindenkinek magának kell meghoznia ezt a döntést, a szüleim hite nem garantálja az én mennybe jutásomat.

Óvodában és alsóban jártam hittanra és vasárnapi iskolába. Itt sok bibliai történetet megismerhettem. Hittem, hogy van egy mindenható és igazságos Isten, aki megteremtette a világot és egy nap meg fog ítélni a cselekedetei szerint minden embert. Mivel igazságos, úgy gondoltam, a jó emberek mennek a mennybe, a rosszak pedig a pokolba.

Ezzel nem is volt semmi probléma, amíg rá nem jöttem, hogy én nem tartozom a jó emberek csoportjába, hiszen megszegtem Isten törvényét. (A Biblia szerint egy ember sem tartozik ebbe a csoportba.) Csupán egy aprócska hazugság volt, de tudtam, hogy ezután nem állhatok meg a tökéletes Isten előtt. Elkezdtem rettegni a haláltól, mert tudtam, hogy nem vár rám ott más, csak Isten haragja.

Ezt követően egy nyári táborban találkoztam először az evangéliummal: Isten örömhírével. Elmondták, hogy minden ember bűnös, és jogosan érdemelné Isten ítéletét, az örök szenvedést, de Isten nem csak igazságos, hanem szeret is, és nem akarja, hogy elvesszünk. Azért küldte el Jézust a Földre, hogy ő vegye magára a mi bűneinket, és Isten őt büntesse meg helyettünk. Jézus a kereszten teljes mértékben kifizette a bűneinket, a harmadik napon pedig feltámadt. Azt mondták, nekünk már nem kell semmit tenni az örök életért, csupán hinni Jézusban és rábízni magunkat.

Ingyen örök élet? Bolond lettem volna nem elfogadni. De sajnos így is bolond voltam, mert csak félig értettem meg az evangéliumot. Addig eljutottam, hogy beismerjem bűnösségemet, és hogy Isten kegyelmére szorulok, felismertem azt is, hogy Jézus áldozata képes megszabadítani a bűntől, de ez eddig még csak tudás, és nem változott meg az életem. Már nem féltem a haláltól, de ugyanúgy elkárhoztam volna, mint előtte.

13 éves koromban kaptam egy Bibliát. Ezt olvasva sok új dolgot értettem meg, és megláthattam azt is, hogy a tudás nem egyenlő a megtéréssel. A zsidó vezetők is nagyon sokat tudtak Istenről, Jézus mégis vakoknak nevezte őket. Aki megérti, hogy Jézus mit tett érte, megbánja a bűneit, és követni kezdi Jézust, arról lehet elmondani, hogy megtért. Jézus királyként az életünk minden területére igényt tart, de amit helyette kapunk, az mindennél többet ér. A tanítványságnak ára van, de ez jelentéktelen ahhoz képest, amit Isten akar adni.

Elhatároztam, hogy nem csak tudni akarok a megváltásról, hanem megfelelő választ adok erre: követni fogom Jézust.

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!