Életet a városba!

Isten királysága a kapcsolatainkban [1.]

Ma azzal foglalkozunk, hogy megvizsgáljuk, hogyan jelenik meg Isten királysága bennünk és közöttünk. Az a csodálatos a keresztyénségben, hogy Isten országa már itt a földön manifesztálódhat kapcsolatainkban. Nagyon tanulságos Jézus válasza a témában, melyet a Lukács evangéliumában olvashatunk a 17. részben;

20Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.  21Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! – Mert az Isten országa közöttetek van!

A magvető példázata (Máté 13.) azt szemlélteti, hogy a mennynek egy kis kezdeménye megfoganva kikel bennem és felnövekszik, vagyis Krisztus kikel bennem és királysága felnövekszik! Péter első leveléből tudjuk, hogy a romolhatatlan mag maga Krisztus.

23mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. (1 Pét. 1,23)

Hogy is van ez? Kell a halál, hogy legyen élet? Jézus is pont erről beszél János evangéliuma 12. rész 24. versében;

24Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.

Ez egy érdekes törvényszerűség, hogy valaminek előbb el kell halnia bennem, hogy aztán egy szép új felnövekedhessen és kiteljesedhessen. Ha Krisztust követjük, akkor szükséges Vele egyesülnünk halálában és feltámadásában is. Pál apostol szépen fogalmazza meg ezt a Filippiekhez írt levél 3. részében;

7Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. 

Az újszövetségben képletesen arról van szó, hogy fölmegyünk az oltárra együtt, saját döntésből.

7Kédár minden nyáját hozzád terelik, Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl ékes templomomat. (Ézsaiás 60:7)

Az áldozat el szeretne szaladni. Nem a legjobb dolog az oltáron lenni. Ezért régen is és ma is oda kell kötni az áldozatot az oltárhoz. Régen szó szerint kötelekkel az állatot az oltárra, hogy aztán elégjen, és halála helyettes áldozatot szerezzen. Jézus Krisztus megváltó munkája óta erre nincs szükség. Azonban sokszor érezhetjük magunkat – hívő keresztyén emberek is – présben, kísértések, próbák, nyomorúságok között; tehát mintha oltáron lennénk. Van úgy, hogy kell az akaraterő, és mások támogatása, hogy ne rohanjunk el a nehéz helyzetekből, hanem képletesen! az oltáron maradjunk, kitartsunk a teher alatt. Ez idővel a javunkra is válhat, mert Isten fel tudja használni az ilyen időszakokat arra, hogy kiégesse a salakot belőlünk és még alkalmasabb eszközeivé tegyen.

26Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából. 27Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz! 28Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged! 29Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!(Zsoltárok 118. 26-29)

Mit jelenthetnek a “kötelek” számunkra ma? Ha felmész az oltárra, az nem lesz fájdalom nélkül. El akarsz majd menekülni, de ne tedd. Nincs más út. Ez a megszentelődés útja. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy Krisztus helyett kéne szenvedni. A tökéletes Bárány egyszer is mindenkorra elvégezte a megváltás művét. Arról van szó, hogy lehetőleg ne menekülj el a nehézségtől. Tehát,  kötelekkel odakötöd magad az oltárra; ezek a kötelek = elkötelezett kapcsolatok! A tudat, hogy nem vagy egyedül az oltáron, szenvedésben, próbában, erőt ad, felemel, tovább visz. Együtt vagyunk ott. Az emberi kapcsolatokban Krisztust kell felismernem és elfogadnom! Tudom-e azt mondani, “áldott aki az Úr nevében jön”? Szellem szerint felismerem ki vagy te a Krisztusban? El tudlak így fogadni? Egyik ember megmutatja a másik ember szívét. A kapcsolatokban tudom felismerni Isten királyságát, és egymás lelki ajándékait is. A szívemben kikelt mag ezt éli meg. Szabad döntésről van szó. A lelkem/pszichém a megszentelődés folyamatában van. Gyakran lázad: – minek vagyok itt??? (az oltáron). DE a mag ott van bennem: ez az új természet.

FOLYT. KÖV.

 

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!