Életet a városba!

Tanács

Egyik kedves barátom gyakran emlegetett életbölcsessége, hogy akkor adj csak tanácsot, ha kérik!

De ki ne állt volna már élete útkereszteződéseiben tanácstalanul, iránymutatásra, segítségre várva. Lehet helyzet, amire az ember nem talál egyedül megoldást. Ilyenkor mindenki segítségre, megértésre, megoldásra vágyik. Milyen jó lenne ilyenkor egy-egy baráti vagy akár hasonló helyzetet már megélt ember bátorítása, tanácsa.

Ha tiszta forrásból, jó motivációból kapunk ilyenkor tanácsokat, akkor mit kezdünk velük?

Egy dolog meghallgatni a tanácsot, de vajon mit kezdünk vele? Merünk-e rá hagyatkozni?

Jó lenne, ha lenne valaki, aki segítene nekünk, aki megtanítana, melyik úton kell járni. Tanácsot adna nekem, és rajtam tartaná a szemét. Ez egyáltalán nem lehetetlen!  Az utóbbi mondatok már az Ő szavai. Ezek a tanácsok (más szóval intelmek) olyanok, melyekben gyönyörködni is lehet.

Az Ő intelmeiben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. Mert ő azt ígérte, hogy:

“Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.”

Ha tényleg így van, beszéljünk róla! Sőt, beszéljünk Vele!

Add hozzá a véleményed!

Életet a városba!