Életet a városba!

Totál kiégve a munkában

Reménytelenség, krónikus kimerültség, inkompetencia érzés, célok elveszítése, csökkent produktivitás. A túlhajszoltság ugyanúgy provokáló, mint a monotónia. Ez pedig nem más, mint a kiégés, vagyis a burnout szindróma.

Munkakedv-vesztetten
A burnout (kiégés) szindróma (melyet Freudenberger írt le 1974-ben) krónikus, emocionális megterhelések, stresszek kapcsán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés. Együtt jár a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok és ideálok elvesztésével; valamint a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jelenlétével.

Az egyik legnehezebben kezelhető és legveszélyesebb teljesítmény- és karrierkrízis. A teljesítményt komolyan veszélyezteti, súlyos stádiumban már nem visszafordítható folyamat. Leggyakoribb tünetei közé az alábbiak tartoznak: krónikus fáradtság, fejfájás, alvászavar, érzelmi kimerültség, az empátiás készség beszűkülése, negatív önértékelés, depresszív hangulat, szakmai inkompetencia érzése, célok elveszítése, reménytelenség, csökkent produktivitás. Kapcsolódó tünet lehet a sivár, kiüresedő magánélet. A baráti és családi kapcsolatok lazulnak, vagy feszültségtelivé válnak; és a kikapcsolódásra is egyre kisebb az igény.

Aki két végén égeti a gyertyát
Érdemes minél előbb szembenézni azzal, ha a kiégés tüneteitől szenvedünk. Ha nem veszünk tudomást róla, vagy tagadjuk a tüneteket, lelki és testi egészségünket kockáztatjuk.

A diagnózis megalkotásában természetesen ajánlott a szakember segítsége, de első lépésként tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket: Kiábrándultunk a munkából? Már semmi sem motivál? Úgy érezzük, hogy a munkában egyre cinikusabb, gúnyosabb, kritikusabbak lettünk? Alig tudja bevonszolni magunkat munkába, és nehezen kezdünk el dolgozni? Egyre ingerlékenyebb és türelmetlenebb vagyunk a munkatársakkal, az ügyfelekkel? Úgy érezzük, hogy leküzdhetetlen akadályokkal szembesülünk a munkában? Nincs energiánk ahhoz, hogy teljesítsünk? Képtelenek vagyunk az örömre?

Kitéve a kockázatnak
A kiégés tekintetében veszélyeztetettek az olyan pozíciót betöltők, ahol nagy a frusztráció és az érzelmi megterhelés és emellett nagy a felelősség; hiányoznak a teljesítmény mérésének objektív kritériumai vagy a visszajelzés; túlzott elvárásokkal és irreális célokkal kell megküzdeni; túl hosszú a munkaidő, jellemző a monotónia; esetleg bizonytalan a társadalmi presztízse a feladatnak; vagy elégtelen a megbecsülés és az elismerés (és alacsony a jövedelem).

Feltehetően a megnyúlt munkaidő, a túlterhelés, a siker elmaradása, az eredmények hiánya miatt nő a kiégés szindrómában szenvedők száma, és érinti a fiatal munkavállalókat is. Hiszen a pályakezdőtől napjaikban nagy erőfeszítéseket, erős motivációt várnak el. A sok stressz és a túlhajszoltság pedig átcsaphat korai fásultságba.

Kiemelt kockázattal bírnak a már említett segítő foglalkozásúak (szociális munkás, tanácsadó, pszichológus), az egészségügyben dolgozók és azok, akik az empátia, az érzelmi azonosulás terén túlzottan igénybevettek (pl. tűzoltók, rendőrök, pedagógusok stb.). Ők többnyire az alacsony társadalmi presztízs és a szerényebb jövedelem miatt is veszélyeztetettebbek. Szintén könnyen áldozatul eshetnek a maximalisták, akik mindenkinek meg akarnak felelni; és azok, akik nehezen dolgozzák fel a bizonytalanságot, és úgy érzik, nincs vagy kevés kontrolljuk van a munkájuk felett.

Szunnyadó tűz
A kiégés hosszantartó folyamat eredménye, különböző állomásai vannak. A munka kezdetekor jellemző kezdeti lelkesedést, idealisztikus, akár irreális elvárásokat követően megtorpanás következik be. Az addig talán túlzottan is lelkes valaki egyre realistább lesz; majd kiábrándul.

Végül eljut a frusztráció fázisába, amikor már megkérdőjeleződik a hivatás, a munka értelme. A korábbi célok ekkor vagy megsemmisülnek – vagy sikerül újrafogalmazni őket. Ha a magunknak feltett kérdésekre megfelelő választ tudunk adni, akkor innen még van visszaút. Kevésbé szerencsés helyzetben bekövetkezik az apátia, a kiürültség állapota, mely nem pusztán a munkahelyi teljesítményben, de a személyes értelmes célok megfogalmazásában is akadályt fog jelenteni. Az egyedüli cél a kihívások kerülése és az erőfeszítések minimalizálása lesz.

A hivatás depressziója ellen
Ha tehát belefáradunk a munkába, elveszítjük motivációnkat, napi szintű a stressz az életünkben, és nincsen hatásunk arra, ami körülöttünk történik, belesodródhatunk ebbe a tulajdonképpen depresszív állapotba. A kiégés ugyanis a hivatás depressziója, a valódi depresszió összes tünetével és következményével. Leghatékonyabb terápiája a megelőzés. A munkával és az ügyfelekkel/páciensekkel való túlzott azonosulás és bevonódás elkerülése, a megküzdési stratégiák fejlesztése, a terheket megosztani képes munkatársi környezet mind a megelőzés eszközei lehetnek.

Próbáljuk meg az optimális egyensúlyt megteremteni a munka és a magánélet között. Rendszeresen legyen alkalmunk a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Legyünk tisztában szakmai kompetenciánkkal, hogy el tudjuk különíteni, egy-egy sikertelenség személyes kudarcunk-e. Próbáljunk olyan feladatot ellátni – akár területet váltani -, amiben örömünket leljük. Súlyos kiégés esetén egy megoldás van: a pályaelhagyás.

Ilyenkor már egy hosszabb pihenő, munkahelyváltás nem megoldás, az érzelmi igénybevétel ettől nem fog csökkenni. Regenerálódni ekkor már csak új területen lehet. Mivel a kiégés súlyos krízishelyzet, megoldása egyedül nem lehetséges. Az első lépés a tudatosítás – felfigyelni a kiégés lehetőségére a tünetek alapján. Ezek után még persze lehet mód a munkafeltételek javítására, a túlterheltség csökkentésére, amennyiben a munkahely ebben mint támogató csoport (készen a szervezeti kultúra megváltoztatására) részt vesz. De a kiégés megelőzésében és kezelésében egyaránt hasznos és olykor elkerülhetetlen lehet a külső segítség kérése.

Forrás: wellnesscafe.hu

 

Add hozzá a véleményed!

Címkék:

Életet a városba!